A Vörös misztériuma

A 2025. március 22-én megnyílt A Vörös Misztériuma nevet viselő kiállításomnak írt ajándékom:

​Mi az, hogy nő? Ki az a nő?
Évek óta kutatom, gondolkodok róla, tapasztalom, felfedezem, kísérletezem, próbálgatom. Igyekeztem megtalálni a határait, próbáltam megfogni. Megörökíteni, megérteni, megszülni, beavatni, magamhoz ölelni, felvállalni, felszabadítani, kihangsúlyozni. Előtte azt hittem, hogy évtizedekig próbáltam elhallgattatni, elnyomni, beskatulyázni, megítélni, megszégyeníteni, megalázni, bántani, megbüntetni, ketrecben tartani, megszelídíteni, megregulázni.
Egyik sem sikerült. Sem ez utóbbiak, sem az előbbiek.
Számomra a Nőt nem lehet sem megérteni, sem beavatni, felszabadítani, megszülni és megismerni sem. Egyiket sem, a fentebb leírtak közül… Én nem tudom ezeket megtenni vele. De miközben én ezeket gyakorlom, ő mindezt megteszi velem.
Én próbálhatom elnyomni és bezárni, de ő fog engem felszabadítani.
Következetesen megalázhatom, de egy napon ő tanít alázatra, megértésre és megbocsátásra.
Megítélhetem és együttérzést tanúsít felém.
Én sírok utána vágyakozva, ő pedig magához ölel a legmélyebb fájdalmam közepén.
Azt hittem nem vagyok méltó a létezésre, és Ő nem csak létezni, hanem Élni tanít.
Az Istennő megszülni csak a bennem élő Istent tudja. És nem fordítva. Ne az elméddel próbáld megérteni, hanem a szíveddel Érezni.
Az Istennő megszülni csak a bennem élő Istent tudja. Önmagát nem szüli meg az, aki mindenek szülőanyja.
 
Nem tudod megérteni, nem tudod egészben magadhoz ölelni, nem tudod kiterjeszteni, kiárasztani.
Te csupán hagyhatod, hogy mindezt ő megtegye Veled és rajtad keresztül.
 
Mi a misztérium?
Számomra a szentséges beleérzés és átélés a létezés leírhatatlan és megfoghatatlan szövetének pulzálásába. Felvillanó képek, formák, érzetek, érzelmek és mozzanatok. Egy Élmény. Szentséges pedig attól lesz, hogy jelen vagyok benne, egyszerre figyelem kívülről és adom át magam neki teljesen. Ebben válunk Eggyé. Misztérium a reggeli napfelkelte színének látványa. Ahogy megmozdul a levegő körülötted, amikor belépsz egy szobába. Amikor elkészíted a reggelit valakinek, akit szeretsz. Amikor tükörbe nézel és a szemed mélyén először veszel észre valakit, aki tegnap még nem volt ott. Honnan jött? Ki ő? Hogy került ide és hová tart? Rejtély…
Amikor megérinted a macskád fejét, vagy a kezedbe veszed a gyermeked. Amikor végre felüvöltesz sok évnyi hallgatás után. Amikor kedved támad az esőben mezítláb szaladni, vagy csak elkezdeni kacagni. Amikor gyászolsz… Amikor gyűlölsz… Amikor megtartod magad a nehézben, és akkor is, amikor nem. Amikor semmi sem elég, amikor azt érzed soha nem leszel elég jó. Amikor nem akarod abbahagyni a szenvedést. S amikor gyengéden felemeled a másik embert a puszta jelenléteddel.
 
Mindezen élmények közben… ott van veled ő. Egy Istennő él benned – gondolod, de igazából Te élsz őbenne.
Körbevesz.
Körbe
vesz.
 
Körülölel, állandóan. Itt van a talpad alatt ebben a hatalmas gömböcben, amit Földnek hívunk. S itt van a szélben, az esőben, a növényekben, a viharban, a kőben. És itt van a minket a láthatatlan világgal összekapcsoló szövetben is.  Folyamatosan suttogja üzeneteit, madarak hangján szól és táncol az állatok mozgásában. Megelevenedik a te mozdulataidban…
Érzed Őt?
Hallod őt?
Mire van szükséged leányom? Mire vágysz, mi öntözné ragyogásod? Mi táplálná földjeid? Mit van ideje felégetni, lerombolni és elengedni? Mit van ideje felemelni?
Hallod őt?
Érzed őt?
.
Minden alkalommal, amikor teszel valamit azért a nőért, akinek születtél, eggyel több virág nyílik ki, eggyel több barlang sóhajt fel, eggyel több gyermek és eggyel több férfi könnyebbül meg. Egy lépéssel közelebb kerülsz hozzá. Az istennőhöz. És hozzád. Ahhoz, aki mindig is voltál. Ahhoz, aki mindahány téged borító réteg alatt valójában Vagy.
 
A nőiséget nem kell kiérdemelni, nem tudsz megérni rá, megszülni, felébreszteni, megváltoztatni. A nőiség: benned VAN. Amikor ideje van, akkor ő kezd el változásra hívni. Elkezd szólítani egyre hangosabban. Sokféle jelet hagy. Megszólít a testeden, külső eseményeken, ha kell tüneteken, tragédiákon és nehéz érzéseken keresztül.
Azt mondja: Figyelj és emlékezz kinek születtél… Emlékezz Önmagadra… Emlékezz Rám…
És ebben a misztikus összekapcsolódásban vilángol az élet. Új utakat talál a régiben. Felismeri magát minden arcban, minden állatban, növényben, létezőben.
A Nőnek végtelen számú arca van és minden pillanatban változik. És ahogy ezt az ezernyi arcot, hangulatot, minőséget és aspektusát nem lehet megérteni, őt magát sem. Az Életet és a Nőt nem megérteni kell. Ha átadod magad neki, akkor megérezheted, átélheted. Megízlelheted, játszhatsz vele: szeretheted.
A valódi Női minőséget akkor ismered meg, amikor átadod magad annak, ami mindig is vagy: a szeretetnek.
Ez egy állapot. Egy élmény.

Ez a kiállítás egy végtelen számú sorozat egy piciny része. Egy íz, egy mozdulat, egy tánclépés, egy gyönyörteljes sóhaj, egy vágyakozás, néhány kiáltás, könnycsepp és simogatás.
Rólam szól és mégis: ha jól megnézed, láthatod, hogy sokkal inkább rólad szól. És a melletted ülőről, állóról.
​Ez a kiállítás Rólunk szól. Ez a mai este pedig Értünk Van. Legyen ez egy hétköznapi létörömÜnnep. Egy emberi kis csoda.
S én köszönöm, hogy megosztod velem.
 
Ví