frankenvi
  • DOT
  • RABBIT
  • MAGIC
  • INK
  • RABBITHOLE
  • ENGLISH
  • WORDS
  • film

.Azóta is.

20/12/2017

1 Comment

 
Néha olyan mélyre nézett, hogy nem tudta melyik oldalról fúj a szél ott lent, a föld alatt.
Óriások alszanak ott -mondta, majd lehunyta a szemét. Ismét. Alig volt idő, amikor nyitottsága hasznára vált, kivéve néhány kiállítást, amik megérdemelték a tekinteteket.


Porig sújtva lézengtek az aszfalt felett azok a lelkek, akik háromszor is, kakaskukorékolás előtt is... Fel s alá mentek. Jártak, keltek, és ostoba kérdéseket tettek fel a világról, amiben sejtéseik szerint valamikor szomszédaik élhettek. Hogy ők amúgy hol, miért és mikor... Erre vonatkozó ismereteket nem igyekeztek szerezni. Volt szó az iskolában valamilyen kulcsról -idézték fel időnként, de ki foglalkozik holmi kulcsokkal olyanKor, amikor minden néhány gombnyomással lesz igen vagy nem.


Hegyek között, felfelé folyó folyók csobogása ébresztette reggelenként, és várta a pillanatot, amikor a patak újabb követ gördít a lába elé. Finoman nyomta a talpát miközben hozzáért a nedves kőhöz, és megtette szelíd lépéseit felfelé. Ahogy haladt a vízben, a mellette sikló vízi állatok pikkelyei csiklandozták a bokáját. A komótos léptek ritmusa mögött zene sejlett fel, ahogy az ütemesen lengő karok a levegőt lapátolták. Egy év telt el, vagy csak három nap; nem tudom, kérdezd meg holnap. Ám az eltelt időben egyre gyarapodtak a magvas gondolatok, színük százféle, bár egyiket sem látta soha tisztán.
ElKépzelte őket.


Mert egykor még elég volt a (valóSzínűleg zöld) fű, a magok hintése, a kulcsok a zárban, és az aratás. Ki mint vet... Ugye.
A folyó megfordult azóta, lefelé hullik minden cseppje. A fejjel lefelé lábnyomok is egyre nagyobbnak tűnnek a mára kisebbre mosott köveken.
​A világ lett kisebb, vagy Te? Milyen nap volt az, amikor elfelejtetted az óriást, és gombokra cserélted a kérdéseidet? Talán egy szerda.
Bármennyire is szeretnéd, nem emlékszel, és nyitott szemmel nem is fogod meghallani.
Pedig a zene még szól, a pikkelyek csiklandoznak. Van még út a hegyeken keresztül, itt kezdődik lent, egészen alul, ahol néha álmodban érzed, hogy nagyon gyengén, de fúj még a szél...
Talán ha megfordulsz, és nem fel s alá, hanem alá, s fel... talán akkor a szerdát egy olyan kedd előzi meg, ami jövő héten volt.
és van azóta is.

1 Comment
.b.
21/12/2017 08:43:43 pm

Óriások ébredésének zaja keltette álmából, mélyből dübörgő moraj, telt, súlyos dübörgés, egyszerre volt megnyugtató és csalogató. Kinyitotta szemét, hogy talán meglátja, amit csak hallani lehet, de aztán vissza is csukta rögtön, hogy csupán a hangok hallása ne veszítse el erejét. Hirtelen nem tudta, melyik korban ébredt, így ismét kinyitotta szemét, ránézett órájára, melyet ezer éve kapott egy csillagtól. A mutató az idők végén járt.
Örvény ragadta magával, szédítő, mély, fekete és fehér, fel-felnézve összeolvadó szürkeséggé változott minden a szeme előtt, s kereste- kereste szemével, hátha most, hátha végre ott lesz.....
S szíve kinyílt a már oly sokszor elképzelt világra, s abban a pillanatban meg is teremtette azt....

- túl sokat járunk a sötétben...- mondta.
- általában. - válaszoltam csendesen, s egy pontra mutattam az újonnan teremtett világ új égboltján.
- világunk határai összeolvadnak- mondtam, s a pontot némán néztük egymás mellett állva, szerelembe esve az örökkévalósággal.
- néha vonzanak a mélységek. a sötétség mélységei, s szépsége, melynek nem ér el semelyik pontjába se a fény. S az idő körülötte más mederben folyik, s csend van, s magány. Aztán mindig körülnézek, és észreveszem a jót és a szépet, s téged, drága barátom.

Reply



Leave a Reply.

    FRANKENVI

    .

    Archives

    March 2018
    December 2017
    July 2017
    April 2015

    Categories

    All

    RSS Feed

  • DOT
  • RABBIT
  • MAGIC
  • INK
  • RABBITHOLE
  • ENGLISH
  • WORDS
  • film