.Azóta is.

Néha olyan mélyre nézett, hogy nem tudta melyik oldalról fúj a szél ott lent, a föld alatt.
Óriások alszanak ott -mondta, majd lehunyta a szemét. Ismét. Alig volt idő, amikor nyitottsága hasznára vált, kivéve néhány kiállítást, amik megérdemelték a tekinteteket.


Porig sújtva lézengtek az aszfalt felett azok a lelkek, akik háromszor is, kakaskukorékolás előtt is... Fel s alá mentek. Jártak, keltek, és ostoba kérdéseket tettek fel a világról, amiben sejtéseik szerint valamikor szomszédaik élhettek. Hogy ők amúgy hol, miért és mikor... Erre vonatkozó ismereteket nem igyekeztek szerezni. Volt szó az iskolában valamilyen kulcsról -idézték fel időnként, de ki foglalkozik holmi kulcsokkal olyanKor, amikor minden néhány gombnyomással lesz igen vagy nem.


Hegyek között, felfelé folyó folyók csobogása ébresztette reggelenként, és várta a pillanatot, amikor a patak újabb követ gördít a lába elé. Finoman nyomta a talpát miközben hozzáért a nedves kőhöz, és megtette szelíd lépéseit felfelé. Ahogy haladt a vízben, a mellette sikló vízi állatok pikkelyei csiklandozták a bokáját. A komótos léptek ritmusa mögött zene sejlett fel, ahogy az ütemesen lengő karok a levegőt lapátolták. Egy év telt el, vagy csak három nap; nem tudom, kérdezd meg holnap. Ám az eltelt időben egyre gyarapodtak a magvas gondolatok, színük százféle, bár egyiket sem látta soha tisztán.
ElKépzelte őket.


Mert egykor még elég volt a (valóSzínűleg zöld) fű, a magok hintése, a kulcsok a zárban, és az aratás. Ki mint vet... Ugye.
A folyó megfordult azóta, lefelé hullik minden cseppje. A fejjel lefelé lábnyomok is egyre nagyobbnak tűnnek a mára kisebbre mosott köveken.
​A világ lett kisebb, vagy Te? Milyen nap volt az, amikor elfelejtetted az óriást, és gombokra cserélted a kérdéseidet? Talán egy szerda.
Bármennyire is szeretnéd, nem emlékszel, és nyitott szemmel nem is fogod meghallani.
Pedig a zene még szól, a pikkelyek csiklandoznak. Van még út a hegyeken keresztül, itt kezdődik lent, egészen alul, ahol néha álmodban érzed, hogy nagyon gyengén, de fúj még a szél...
Talán ha megfordulsz, és nem fel s alá, hanem alá, s fel... talán akkor a szerdát egy olyan kedd előzi meg, ami jövő héten volt.
és van azóta is.