egy Intuitív módon felrajzolt tetoválás története

Zérus

​Az intuitív tetováló napok egyszerre emelkedett és mély megéléseit nehéz szavakkal megfogni, ahogy azokat a képeket, érzéseket is, amik feljönnek bennünk amikor ilyen oknál fogva kapcsolódunk és jeleket követünk.
Ez mindig a két emberről szól, aki jelen van. A hozzám érkező vendég indítja el azzal, hogy bizalommal és nyitottsággal érkezik, én pedig a teret tudom adni ahhoz, hogy ami ki akar bomlani aznap, jönni tudjon.
Az indító beszélgetés során olyan érzéseket, felmerülő gondolatokat vagy élethelyzetet ismerek meg, amit az a lélek hoz magával, aki úgy döntött, hogy szeretne azzal dolgozni, ami éppen benne zajlik. Ez gyakran nem konkrét és tisztán körvonalazható, inkább csak sejthető. Mégis, jellemző, hogy amikor aznap elkezdünk kapcsolódni, egészen más téma jelenik meg a térben, mint az eltervezhető lett volna. Intuitív módon olvasunk kártyát vagy nyitunk könyvet és olvasunk az elénk kerülő jelekből. Szépen kerekedik és kapcsolódik minden, ami elénk kerül, és immár a jelek vezetnek minket. A vendégem mesél, aztán a jelek, néha kérdezek, majd gyakran megjelennek bennem is képek, mondatok, érzések, amik ahhoz az energiához tartoznak, amivel aznap dolgozhatunk. Ezek mindig sugalmazások, amikről mi döntünk, hogy követjük-e őket. Ez egy finomra hangolt együttműködés köztem, a vendégem és a minket is érintő, körülvevő energiák között.

Judit témája a halál, a nehéz érzések, stabilitás és béke hiánya. A lélek bezártsága, a szembenézés nehézsége, még fel nem dolgozott terhek súlya, a nehezen megszólalás, a bezártság.
A kártya amit húzott, a Világ (Tarot), és a hagyományos elemzés helyett mi a képek ránk gyakorolt hatását kibontva beszéltük meg mi az, amit üzen. Ezután ahol a könyv kinyílt, csupán felerősítette azt, amiről addig is beszéltünk. Mintegy hatványozta, transzformálta.
A zérus nem egy számot, hanem a tökéletes formát képviseli, míg az iszlám hit szerint az istenség lényegét jelképezte. Az indiaiak szerint üres tér. Mindenfajta mennyiség hiányát jelző szimbólum. Magként képviseli a lehetőséget, ami a zérust követően történhet, és azt is, ami előtte volt. A minden és a semmi, a lehetőség és az állandóság, a „vanság” egyszerre.
A világ kártyán a női alak is egy nagy, ovális formában, egy zérusban áll, épp átkel rajta, mintha az egy kapu lenne.
Ezek nyomán kezdtem el rajzolni Judit karjára, és hagytam magam vezetni. A zérus mint kapu, mint üres sziget, tükör, beavató tér jelent meg, majd a kígyóra emlékeztető mozgás és forma, aminek szintén nincs eleje és vége, nem kezdődik és nem végződik. Egyszerre mégis mindkettőt megjeleníti. Érinti és kapcsolódik is a zérushoz és akár függetlenül tőle is létezik. Ugyanígy az indák, a kis kacsokkal, kapaszkodókkal, lépcsőfokokkal. Kapcsolódás, távolság, tér, közelség, folytonosság egyszerre.
Végül Aranykapuvá is avanzsált ez az átjáró, újabb jelentéssel ruházva fel a szimbólumot. Az aranyvirágok pedig három stádiumban nyílnak, egy zsenge hajtás, egy bimbós virág és egy kinyílt, hétszirmú, kiteljesedett növény a lélek gyöngymagjával ragyogva…
Ez egy része a történetnek, ami Judité és közben az enyém is, és közben kicsit mindenkié lehet a saját útjának valamely pontján.